Tályog

A végbélnyílás legalsó részén nyákot termelő mirigyek találhatók, melyek a végbélnyílást teszik csuszamlóssá és ezáltal segítik a széklet távozását. Amennyiben a mirigyek kivezetőcsöve elzáródik és a mirigy gyulladásba kerül, akkor ez gyulladás a környező szövetekbe terjedve okozhat kisebb-nagyobb tályogot. Szerencsés esetben a tályog nem lesz nagyobb pl. egy dió méreténél, de lehet sokkal nagyobb is, akár az egész farpofát magába foglaló méretű, vagy terjedhet a kismedence irányába is, akkor már súlyos, életveszélyes állapot alakult ki, azonnali kórházi kezelés, altatásban történő feltárás szükséges. Előfordul, hogy antibiotikum terápiával próbálkoznak a gyulladás megszüntetésére, azonban a gennyes tályogtartalmat szerencsésebb a lehető leggyorsabban kiüríteni a szervezetünkből. Amikor a tályogfeltárás megtörtént, akkor több alkalommal hívjuk vissza betegünket kötözésre, a tályogüreg átöblítésére. A folyamatos gennyes váladékozás lassan kezd csökkenni, majd megszűnik. Azonban ekkor még csak a panaszmentességnek örülhetünk, mert a tályog mögött egy sipolyjárat húzódhat meg, mely a végbélnyílás felől fertőzte a környező szöveteket. A sipoly végbél felőli nyílása spontán is lezáródhat és ekkor a tályog is szanálódik, ha a sipoly belső nyílása továbbra is nyitva marad, akkor a tályog sem gyógyul meg és egy ceruzabél vastagságú állandóan váladékot termelő járat marad vissza, mely komplikáltabb esetben nehéz műtét elé állítja a beteget és az operáló orvost is. Szóval a tályog feltárásakor fel kell világosítanunk a beteget, hogy kb. 50% esélye van a későbbi sipoly kialakulásának elkerülésére…
A kisebb megbúvó tályogot akár antibiotikum kezelése, akár műtéti úton történő feltárása után érdemes 3D végbél UH-val után követni, egészen addig, amíg megnyugtató módon meggyőződhetünk a teljes gyógyulásról.